2011. december 31., szombat

A válasz


 Kedves Lantos István!
A beérkezett 2075 fotográfiából először is mindhárom zsűritag – egymástól függetlenül – kiválasztott kb. 60-80 képet, amely valamilyen szempontból érdekesnek, technikailag-gondolatailag egyedinek tűnt. Majd összevetettük a válogatásainkat, ebből jött ki a végeredmény.
A pályázati kiírás egyáltalán nem határozza meg, hogy honnan hová nézzen a fotós, az alkotó vagy a kép alanya. Nyilván Ön is látta a Magyar Nemzeti Múzeum  retrospektív André Kertész kiállításán a művész sokféle megközelítését a témához. ( Gondoljon csak a párizsi képek között található „bekukucskálós” nagyszerű felvételekre!)
A tükröződés pedig kimondottan fontos kompozíciós elem volt Kertész egész pályáján.
A válogatásunk – ennek megfelelően igen tág ( nem nevezném azért „gumiszabálynak”) értelmezést engedett a pályázóknak.
Mivel a jeligés pályázatnál jószerivel semmit nem tudunk az alkotókról, nem is értem a feltételezését, hogy „kezdő” fotósokat ösztönöztünk.
Három díj kiosztását tette lehetővé eredetileg a kiírás. Egész egyszerűen ennyire volt szponzori támogatás ill. anyagi lehetőségünk. A különdíjak úgy lettek, hogy mindkét zsűritársam fölajánlott
1-1-saját művét 1-1 fotográfus 1-1 felvételéért. Bruno Bourel a Fényrajzok c. fotóalbumát, Szarka Klára pedig a frissen megjelent, általa írt és szerkesztett Vadas Ernő albumot. Így tehát ez az Ő személyes különdíjuk, bár az odaítélésük módja semmiben sem különbözött a többi dijétól. Ezek esetében is csak a kvalitást értékeltük.
Még egyszer nyomatékosítom: 2075 fotográfia közül 3 (v.6) kiválasztása igen nehéz, és azt is elismerem, hogy akár még szubjektív is. Én is tudnék még legalább 10-15 képet említeni, amely jutalmat érdemelt volna. Ezért válogattunk ki 80 fotót, amelyet az André Kertész kiállítás finisszázsán folyamatosan vetítünk – ezzel is megtisztelve a pályázókat.
Szeretnék még egy gondolatot megosztani Önnel: a rendkívüli számú érdeklődő arra enged következtetni, hogy ez a fajta „játék” nem volt hiábavaló. Fotózni jó, az egyik legnagyobb magyar fotográfus inspirációjára a lencsén keresztül továbbjátszani pedig kimondottan élvezetes. Én ezt érzékeltem a beküldött pályaművek nagyrészében.
Örülök, hogy Ön is részt vett a pályázatunkon. (Különben a vonatablakos ki-benézős fekete-fehér képére határozottan emlékszem!)
Szép ünnepeket!
Üdvözlettel:
Kiscsatári Marianna
főmuzeológus
Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár
Megjegyzés küldése