2011. szeptember 23., péntek

Pozsonyi úti tetők

Tetőritkasághoz juttatott a sors. Nem is annyira a sors, mint inkább Kamondy Imre barátom, aki abban a házban lakik, ahol (nem mellékesen) egykor Gink Károly is élt. Nem tudom, hogy Gink Károly járt-e a házuk tetején? Meglepne, ha nem tette volna.

Már a padlás is izgalmas volt, de gyakorlott tetőjáró lévén tudtam, hogy mi vár rám a tetőn, ezért megelégedtem pár képpel, amit Imréről készítettem és igyekeztem fölfelé. Imre szandálban jött, ezért nem mozgott olyan magabiztosan a felújítás alatt álló tetőszerkezeten, mint én. A lelkesedéstől hosszú órákra háttérbe vonult az az egyébként elviselhetetlen nyak és vállfájás, ami egyébként egy hete hű társammá szegődött. Hiába, ahogy múlik az idő, egyre gazdagszik az ember. Nekem már reumám is van.






Itt most a szokásosnál több képet fogok feltenni, mert utálok gépelni és úgysem lehet ezt elmondani. Beszélhetnék a tetőt javító munkásokról, az ablakok mögött rejlő sorsokról, a néha valóban veszélyes körülményekről. A fenti képek pl. még nem a legtetejéről készültek. Ahhoz még át kellett másznom néhány érdekes akadályt, de azért olyan akciót nem kellett vállalnom, mint a második képen látható fickó, aki rutinosan lecsúszdázott a 30-40 méter magas bádogtetőn. De azért ami ingatag és megközelíthetetlennek tűnő pontot az alábbi és fölötti képeken láthattok, azt én megpróbáltam megmászni.









(Imre integet alant, holott ő is a tetőn van!)








A fenti képek nagyobb része már a lehető legmagasabb pontról készült. Ezt majd később bizonyítani is tudom, mert Imre készített rólam fotót, ahogy integetek. Zárásképpen feltöltök egy panorámát. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ha ezt a képet nagyban kinyomtatom vászonra és kirakom a Nyitott Mappában, akkor hányan mutatnak rá az ablakukra mondván: "Ott lakom!"



Megjegyzés küldése