2011. május 21., szombat

Az Operaház teteje

Amikor egy érdekesnek ígérkező háztetőre készülök, hasonló izgalom fog el, mint amikor kamaszkoromban randevúra készültem azzal a különbséggel, hogy a háztetők nem kosaraznak ki, viszont veszélyesek. Az Operaház tetejére való készülődésem két éve tart kb. Végre sikerült! És ez csak az egyik tető volt a nyolcból, amin ezen a héten jártam! Igaz, talán ez volt a legszebb. És még izgalmas is volt a vasgrádics érdekesen "rögzített" korlátjának köszönhetően. Miközben kapaszkodtam fölfelé hátamon a fotóscuccal, olyan érzésem volt, mintha egy kilencven éves bácsika botjába kapaszkodnék, amit ő makacsul vissza akar tőlem szerezni. De szélvihar legalább nem volt. Azt hiszem, olyan helyeken járok, ahol kevesen, holott ki sem teszem a lábam a városból ezekért a képekért. Izomlázam van ezután a hét után :)







2011. május 17., kedd

Akt

Megígértem vesztemre. Betartom méginkább vesztemre. Számomra nehezen kezelhető műfaj az akt. Nem is igazi aktok ezek, de itt a helyük, mert ez a blog ugyanúgy szól a fotós munkám körüli problémákról, mint az ihajcsuhaj részéről. Az akt nekem valószínűleg részben azért jelent gondot, mert nehezen fotózok bárkit, akit nem ismerek eléggé. Pláne, ha nincs ruha az illetőn. Bár utóbbi esetben inkább a megindokoltság hiányzik nekem. Mit keres ott az a meztelen nő? Napozik? Exhibicionista? Vagy csak élvezi? És miért pózol? Persze, úgy jobban feszülnek az ívek, domborodnak a domborulatok és homorulnak a homárok... Itt valamit elírtam :)
Gondoltam, próbálom a modelleket inkább meglesni, hisz' úgyis elsősorban Jacqueline fotózta őket és én csak a tetőt "adtam" hozzá. De se így. se úgy nem tudtam elégedett lenni. Ha egyszer sok időm és indíttatásom lesz, akkor kialakítok egy saját világot akt témában talán. De ahhoz idő kell, hogy elmélyüljek és annyi más minden van még ezen kívül, ami tervbe van véve. Itt láthattok néhány képet, ami afelé közelít, ahogy majd egyszer esetleg aktot fogok fotózni. Vagy inkább a régi idők folytatása ez még? Nem tudom.











2011. május 9., hétfő

Váci utca 56-58

Nem várok, hogy délelőtti képek is legyenek. Jó ez a ház délutáni fényekben is. Talán azért ígértem pár napja a délelőtti fényeket is, mert nem gondoltam, hogy túl sok új témám lesz, de azóta fotóztam aktot (20 év után újra) a Párisi udvar tetején és ami még izgalmasabb, egy barátom jóvoltából akadt egy munkám. Egy kéményeket építő cégnek kell nagyon gyorsan katalógust készítenem :) Nem tudom még a pontos helyszíneket, de úgy tudom, hogy a VIII-IX. kerületben. Azt hiszem, ezt hívják testhezálló feladatnak. Hamarosan láttok képeket, mert péntekig el kell készülnöm.
A Párisi udvar tetejétől az aktokkal el is búcsúztam sajnos. Amit még tudok, fotózok a felújítás előtt. Most erről ennyit. Ha a modellek engedik, teszek fel pár képet. Most azonban a Váci 56-58:



















Igen, kicsit több kép, mint általában. Miközben válogattam a képeket, rá kellett jönnöm, hogy illene értenem az építészethez. Egy idő után kissé unalmas pusztán érzelmi síkon megközelíteni a témát. Mentségemül annyit, hogy a LAKÓK általában így nézik a házat, ahol élnek. No meg műszakilag is, de nem a tudományos alaposság miatt, hanem az élhetőség okán. El kell fogadnunk hát, hogy én egy hétköznapi sétáló emberke szemével nézem a világot továbbra is és kerülöm azt a beszédtémát, amihez nem értek. Sőt! Általában még a perspektíva korrekcióját is kerülöm, ami meg a fotósokat botránkoztathatja meg. Tudom, lázadásnak kevés, hibának sok :)