Oldalak

2011. április 22., péntek

Részecskelassító

Az aluljáró különös hely. Én mindig egyfajta megkönnyebbülést érzek, amikor egy zsúfolt, zajos földalatti betonodúból feljutok a fénybe. Örülök is annak, hogy megszüntetnek jónéhányat. Köztük ezt a jelentéktelen és szűk kis aluljárót is, mely a Váci utcát gyakorlatilag eddig kettéosztotta egy elit és egy még nagyon jó, de már mégsem olyan értékes szakaszra.
Ezt az igazságtalan felosztást remélhetőleg feloldja egy egyszerű zebra és az én fotóimat is több turista veszi meg, eljutván így a Váci utca 63. alatti üzletbe. Bár addigra már remélem, hogy több helyen is lesznek képeim. 
De egy aluljáró persze lehet izgalmas dolog is. Pesten utálom őket, de Párizsban legszívesebben leköltöztem volna fotózni a Metróba egy pár napig fotózni. Ezt itt is megtehetem, van is persze pár érdekes fotóm... De most nem is erről akartam beszélni. 
A fészbúkon az I ♥ Budapest poszton olvastam egy bejegyzést, miszerint Budapest egyik legszebb lépcsőháza Váci utca 54. házban van. Mivel a Váci utcában egyébként is dolgom volt, megnéztem. A Váci utca 54. egy egyszintes, felújítás alatt álló ház, ahová nem lehet bejutni. És ránézésre lehetetlenség, hogy az közölt fotók ott készültek volna. Tegnap értem rá keresgélni és nem is volt nehéz rájönni, hogy az ominózus ház csakis az 56-58. lehet. 
A háttérben magát produkáló fickó egy német turista. Ő engedett be, de először azt hitte, hogy őt akarom fotózni. Ez olyan vad ötlet volt részéről, hogy ezzel átmenetileg elhallgattatta bennem a nyelvtudásom hiánya miatt gúnyolódó kisördögöt. 
Engem persze az állítólag pont idén 100 éves ház érdekelt. Az első két képet itt láthatjátok és ez még csak a kezdet. Igaz, erős nyitás. Legközelebb bemutatom a házat is, de úgy szeretném, hogy délelőtt készült fényekkel is tudjak mutatni valamit. Folyt. köv.!