2011. január 30., vasárnap

Falfirka

Gyakran nézegetem a régi fotóimat. Nosztalgiázok, próbálom visszaidézni azokat a pillanatokat, amikor egy-egy képet készítettem. Ezen a fotón Piróka négy éves lehet. Ennyi most Emmácska. Általában minden képen vidám és röpködős Piró, de ezen kifejezetten szomorkás. Persze a környezet nem szívderítő. A Duna parthoz vezető salakos út mentén egy elárvult üdülő betonmedencéjének lépcsőjén áll. Nem gyermeknek való hely egy ledurrant, üres betonmedence télen, ezt el kell ismernem.
Pedig amúgy ezek a szinte mindennapos Duna parti séták vidámak voltak. Jókat beszélgettünk, mindenre volt idő. Ez az, amit képtelen vagyok megérteni. Most semmire sincs időm. Kinézek az ablakon és ott van szemben a Margit-sziget, ahol idén télen még nem is voltunk Emmácskával. Csak elfáradtam? Nem. Ennyire nem. Piró kicsi lelkén talán átsuhant akkor a jövő, hogy ő is felnő, tele lesz gondokkal és teendővel, az apja meg addigra sokkal gondterheltebb lesz és elfoglaltabb, mint akkoriban, harminc évesen. Szinte minden fotó szomorúságot hordoz. Az elmúlt évek képekben kíméletlenül őszinte jósok. 
Megjegyzés küldése