2011. január 30., vasárnap

Falfirka

Gyakran nézegetem a régi fotóimat. Nosztalgiázok, próbálom visszaidézni azokat a pillanatokat, amikor egy-egy képet készítettem. Ezen a fotón Piróka négy éves lehet. Ennyi most Emmácska. Általában minden képen vidám és röpködős Piró, de ezen kifejezetten szomorkás. Persze a környezet nem szívderítő. A Duna parthoz vezető salakos út mentén egy elárvult üdülő betonmedencéjének lépcsőjén áll. Nem gyermeknek való hely egy ledurrant, üres betonmedence télen, ezt el kell ismernem.
Pedig amúgy ezek a szinte mindennapos Duna parti séták vidámak voltak. Jókat beszélgettünk, mindenre volt idő. Ez az, amit képtelen vagyok megérteni. Most semmire sincs időm. Kinézek az ablakon és ott van szemben a Margit-sziget, ahol idén télen még nem is voltunk Emmácskával. Csak elfáradtam? Nem. Ennyire nem. Piró kicsi lelkén talán átsuhant akkor a jövő, hogy ő is felnő, tele lesz gondokkal és teendővel, az apja meg addigra sokkal gondterheltebb lesz és elfoglaltabb, mint akkoriban, harminc évesen. Szinte minden fotó szomorúságot hordoz. Az elmúlt évek képekben kíméletlenül őszinte jósok. 

2011. január 26., szerda

Egy régi kiállítás

1987 lehetett. Egy néhányszor már említett, mutatott romos házban egy német és egy olasz képzőművész kiállítást rendezett. Én a munkát végigfotóztam és persze voltam oly ostoba, hogy a negatívok nagy részét is odaadtam nekik. Mindegy. Néhány kép maradt, ez is valami. Sajnálom, hogy nem mutathatom meg nektek a sok munkát, ami emlékezetemben megmaradt. Az egyiknek a címére is emlékszem: LÉLEKHAJÓ. Gyönyörű cím és ők találták ki, holott alig tudtak pár szót magyarul. Emlékszem egy lottószelvényekből összeragasztott sátorra is. Igen megrázó volt annyi lottószelvény látványa. És nagyon jól tükrözte a szerencsejátékokba vetett remény hiábavalóságát. "Nyeremény kedden? Ne reménykeggyen!" (Perger László)
Lázadóak voltak tehát, kritikusak a társadalommal szemben. Ez a félkész munkájuk is ezt tükrözi. Nem is biztos, hogy félkész... Nekem így készen van. Fejetlenül, agyatlanul.

2011. január 18., kedd

Cipészműhely

Szívesen írnék ezekhez a képekhez hosszasan, ráérősen. Irigylem is kicsit ezt a cipészt, aki meg tudott valamit őrizni, amit sokunknak nem sikerül. Végzi a dolgát, van rend az életében. Persze ő is most él, 2011 van, de azért mégis úgy látom, hogy ez a cipész nem szállt be a mókuskerékbe. És mindezt persze úgy írom, hogy közben hátam mögött torlódik a munka. Nem tudom, mikor tudom kialakítani az én kis cipészműhelyemet?







 







2011. január 3., hétfő

Jósika utca 25.

Rég tettem fel új képeket. Rengeteg dolgom volt, miknek nem sok köze volt a fotózáshoz. Most hálás vagyok egy képeim iránt érdeklődőnek, aki még nyárról emlékezett arra, hogy a szóban forgó házról vannak képeim, mert így rá lettem kényszerítve, hogy szkenneljem be végre ezt a negatívot és tegyem láthatóvá itt is. A Jósika utcában nem ez az egyetlen ház, amit tilos kihagynia egy városfotósnak! Merem ajánlani. És ha már arra jártok, a Rózsa utcában vehettek filmet, vegyszert, mindent... ha még dolgoztok analóg technikával. Én a közeljövőben a digitális gépemmel megyek vissza. És ezzel kezdetét veszi egy újabb lendület, amivel felfrissítem blogomat, hisz' már röstelltem ezt a tétlenséget. Íme a ház: