Oldalak

2010. október 25., hétfő

Szentkirályi utca 6.

Egyik kedvenc házamat már két éve szerettem volna őszi, tüzes színekben lefotózni. Most kivételesen nem csúsztam le az alkalomról. Igaz, hogy hosszas, elmélyült munkára most sem volt időm. Itt délelőtt kell fotózni, én meg délután értem csak oda. Talán még lesz kis időm a napokban. De a lényeget láthatjátok. Ha már körfolyosó, akkor legyen ilyen!




2010. október 11., hétfő

Szabadság híd





 
Ha tehetem, mindig gyalog, vagy bringával teszek meg egy-egy utat a városban. Szombaton a Bartók Béla útra kellett mennem, persze, hogy gyalog mentem át a hídon. Közben kattintgattam, készültem arra lélekben, hogy egyszer majd feljutok (fotózni, nem ugrani) a Szabadság híd tetejére. Révész Tamás ugyan már megtette, de hát jártam én már olyan tetőn is, ahol ő szintén fotózott a Szabadság téren (http://www.revesz.net/budapest3.html#).

Amikor átértem, elkövettem azt a hibát, amit egy fotós sose tegyen: elraktam a gépet a táskába. Éppen e művelet közben felpillantva vettem észre egy apukát, aki gördeszkával süvített el mellettem. Ebben semmi érdekes nem lenne, de hát nem véletlenül említettem apukát. Hasán egy három év körüli fiúcskát tartott a karjában és így gördeszkázott. Ez így már viszonylag ritka dolog. Lekéstem. A fotós szerencse azzal próbált kárpótolni, hogy később utamba kerített egy bácsit, aki úgy etette a galambokat, hogy megrágta a kenyeret és  azt kiköpte a madarak elé a járdára. Na jó, ez se rossz téma. De egyetlen képet tudtam csak csinálni, mert elfogyott épp a kenyér. Pedig erről inkább közeli lett volna jó. Vagy inkább semmilyen. Hozzá kell szoknotok, hogy ide selejt képeket is felrakok.
Ezt követően egy félresikerült és fölösleges fotózás után hazasiettem, de a hídon átkelésről nem mondtam le. Bosszús voltam, nem volt jó napom. 





Önmagam vigasztalására még készítettem néhány ellenfényes képet erről a gyönyörű hídról. És ki jön velem szembe? A gördeszkás apuka! Ezúttal időm is volt, reflexeim is voltak (több is :) és még az is megtörtént, hogy a gördeszkás apuka mellé besorolt egy görköris ikerpár. Kánaán! 
Egyre inkább vonzódom az ilyen csendes tartalmú képekhez. Irtózom például a rendkívüli események, vagy katasztrófák fotózásától. Nem mentem el Kolontárra fotózni és nem érdekelt az sem, hogy Ozzy a Váci utcában flangált. Kolontáron sok jó fotós járt és épp eleget megmutattak abból, amit egyébként valóban nem lehetett volna elképzelni. A sztárok meg hidegen hagynak, akár jó, amit csinálnak, akár nem. Addig jó, amíg maradhatok a hétköznapi témáknál.