2010. augusztus 26., csütörtök

Mindszent - a komp


Mindszenten három gyerekkori barátom volt és ebből kettőt Balogh Ferkónak hívták. A harmadik Berki Sándor, aki azóta Dr. Berki Sándor (róla fontos infó itt: http://www.szentesinfo.hu/mozaik/2009/2/berki.htm) Az első és legidősebb Fecó nagymamám közvetlen szomszédja volt. Az apja hatalmas darab ember volt. Mindig ő jött disznóvágáskor felborítani a disznót. Nos, az I. Balogh Fecó lassan eltűnt az életemből, mivel idősebb volt nálam és akkoriban még a gyerekek hamarabb kezdtek el dolgozni. Én magam is sokat segítettem nagyinak kapálni, öntözni, bár sosem várta el.

A II. Balogh Fecó az egyszerűség kedvéért szintén közvetlen szomszéd volt, csak balfelől. Ők 7-8 éves koromban költöztek be Mindszentre Ányásról, ami tanya volt. II. Fecó rendkívül félénk, zárkózott gyerek volt, de vele játszottam mégis legtöbbet. Ővele bringáztunk ki mindig kalandkeresőn a Nagyréhez. Kacsáztunk, bámultuk a vizet. Ő mostanra kissé elment egy irányba, amivel én nem tudtam mit kezdeni, amikor néhány éve találkoztunk. Furcsa könyveket mutogatott a Magyarságról, ami még mindig nem baj, ha az ember mást is olvas és meg is érti azt a mást is. Berki Sanyi fantasztikus emberke volt és még fantasztikusabb felnőtt lett. Állandóan barkácsolt gőzmotort, repülőgépmodellt és MINDENT. Rengeteg játéka volt, mivel azon túl, hogy jómódúak voltak, figyeltek is arra, hogy mire költik a pénzt. Ők pont szemben laktak. Ő volt az egyetlen, akivel nem verekedtem. Berki Sándor barátom ma híres és elismert orvos Szentesen és nevét ismerik a világ minden táján.
Hogy a kompról is beszéljek kicsit. Lehet, hogy magamat ismétlem, de az még mindig jobb, mintha másokat ismételnék és a poén megér annyit. A mindszenti révészt jó néhány évig Halál Gábornak hívták. Később is, csak akkor már nem ő volt a révész. Megváltod a kompra a jegyet és kezedbe nyomják a cédulát, hogy Halál Gábor - révész. Anyám mesélte, hogy amikor nagyiék a tanyáról beköltöztek a faluba, akkor két-három éves lehettem és valamiért engem is cipeltek magukkal szüleim a nagy eseményre. A Lantos családra jellemző módon a költözködés időpontját télen, áradás idejére tűzték ki, amikor a komp helyett csak egy nagy ladik közlekedett, ami úgy meg volt pakolva emberekkel, biciklikkel és batyukkal, mint ahogy azt manapság a Távol-keleti dzsunkákon láthatjuk. Nos, akkor mi ott majdnem elsüllyedtünk és én még ma is emlékszem, hogy milyen közel volt hozzám a fagyos, örvénylő Tisza vize... de sokat tudnék még írni :)






Megjegyzés küldése