2010. augusztus 26., csütörtök

Mindszent - a komp


Mindszenten három gyerekkori barátom volt és ebből kettőt Balogh Ferkónak hívták. A harmadik Berki Sándor, aki azóta Dr. Berki Sándor (róla fontos infó itt: http://www.szentesinfo.hu/mozaik/2009/2/berki.htm) Az első és legidősebb Fecó nagymamám közvetlen szomszédja volt. Az apja hatalmas darab ember volt. Mindig ő jött disznóvágáskor felborítani a disznót. Nos, az I. Balogh Fecó lassan eltűnt az életemből, mivel idősebb volt nálam és akkoriban még a gyerekek hamarabb kezdtek el dolgozni. Én magam is sokat segítettem nagyinak kapálni, öntözni, bár sosem várta el.

A II. Balogh Fecó az egyszerűség kedvéért szintén közvetlen szomszéd volt, csak balfelől. Ők 7-8 éves koromban költöztek be Mindszentre Ányásról, ami tanya volt. II. Fecó rendkívül félénk, zárkózott gyerek volt, de vele játszottam mégis legtöbbet. Ővele bringáztunk ki mindig kalandkeresőn a Nagyréhez. Kacsáztunk, bámultuk a vizet. Ő mostanra kissé elment egy irányba, amivel én nem tudtam mit kezdeni, amikor néhány éve találkoztunk. Furcsa könyveket mutogatott a Magyarságról, ami még mindig nem baj, ha az ember mást is olvas és meg is érti azt a mást is. Berki Sanyi fantasztikus emberke volt és még fantasztikusabb felnőtt lett. Állandóan barkácsolt gőzmotort, repülőgépmodellt és MINDENT. Rengeteg játéka volt, mivel azon túl, hogy jómódúak voltak, figyeltek is arra, hogy mire költik a pénzt. Ők pont szemben laktak. Ő volt az egyetlen, akivel nem verekedtem. Berki Sándor barátom ma híres és elismert orvos Szentesen és nevét ismerik a világ minden táján.
Hogy a kompról is beszéljek kicsit. Lehet, hogy magamat ismétlem, de az még mindig jobb, mintha másokat ismételnék és a poén megér annyit. A mindszenti révészt jó néhány évig Halál Gábornak hívták. Később is, csak akkor már nem ő volt a révész. Megváltod a kompra a jegyet és kezedbe nyomják a cédulát, hogy Halál Gábor - révész. Anyám mesélte, hogy amikor nagyiék a tanyáról beköltöztek a faluba, akkor két-három éves lehettem és valamiért engem is cipeltek magukkal szüleim a nagy eseményre. A Lantos családra jellemző módon a költözködés időpontját télen, áradás idejére tűzték ki, amikor a komp helyett csak egy nagy ladik közlekedett, ami úgy meg volt pakolva emberekkel, biciklikkel és batyukkal, mint ahogy azt manapság a Távol-keleti dzsunkákon láthatjuk. Nos, akkor mi ott majdnem elsüllyedtünk és én még ma is emlékszem, hogy milyen közel volt hozzám a fagyos, örvénylő Tisza vize... de sokat tudnék még írni :)






Mindszent - az ártéri nyaralók

Emlékszem évtizedek múltán is ezekre a bozontos, göcsörtös fákra. A nyaralók legtöbbje még nem állt gyerekkoromban, de már akkor elkeztdek kinőni a földből a cölöpre épített vityillók az ártéri veteményesek tövében. Aztán az évek múlásával a földek elgazosodtak gazda híján, viszont a hétvégi házak megszaporodtak. A sűrű fűz és akácerdőben kitaposott ösvények elvadultak, ma már járhatatlanok, de szellemképük még látható. Nem volt annyi időm, hogy a sűrűbe vessem magam és ott készítsek képeket, de ezt be fogom pótolni. Most olyan képeket láthattok, amiket az út mentéről, vagy a töltésről is el lehet készíteni.


Emma, Juli és Piró a töltésen, ahol több száz kilométert bringáztam és szaladgáltam kiskoromban nyaranta.






Fák a strandhoz vezető út mentén. Némyelyik személyes ismerősöm.








Néhány jellegzetes kép a gátoldalról és a "vígkend" házakról.






Ezekre a göcsörtökre is pontosan emlékszem. Talán ezek miatt a fák miatt alakult ki bennem a bonyolult látványok iránti vonzalom. :) Számomra a geometriai szabályos formák unalmasak és élettelenek. Az is igaz, hogy az életemet is sikerült mindig megbonyolítanom, de nem biztos, hogy ilyen vonző látvány lenne számomra, ha képpé konvertálnám a múltamat. 



2010. augusztus 25., szerda

Mindszent - a városka II.

Még néhány kép Mindszentről, hisz sosem elég. Néhány mondattal próbálom illusztrálni, hogy elfogultságomon túl is miért szeretem ezt a városkát.


A szegényesebb porta nem gyakori látvány, csak én inkább ezeket fotóztam. A házak közül sok az új, vagy szépen felújított. Érdekes módon egyiknél sem érzem azt, hogy idegen épület lenne, mert illeszkedik a környezethez. Itt az emberek valahogy képesek megbecsülni a hagyományokat.






Gyönyürű házakat emészt az idő...




...de sokat sikerül megmenteni is.




A Városháza, az iskola, az óvoda és a bölcsöde is a platánsorral szegélyeszett főúton található. Ahol nem platánsor, ott geszetenye, akác, vagy gyümölcsfa! Apám is ebbe az iskolába járt majdnem hetven évvel ezelőtt.


A "szivárványos ablak" a Bene utcában, amit minden egyes alkalommal némi szorongással látogatok meg, de mindig érintetlen. Itt nem törik be az ablakokat, nem fújják le festékkel a házak falait. Aki Mindszenten lakik, az valóban magáénak érzi a környezetét és vigyáz rá. Itt valóban másképp gondolkodnak az emberek. Bementem a könyvtárba régi képeslapokért és teljes meglepődésemre a legnagyobb kánikulában is szatyrokkal hozták a gyerekek vissza a kiolvasott könyveket. Egyébként én is a mindszenti könyvtárban jutottam hozzá jónéhány jobb könyvhöz gyerekkoromban. Az élet vasárnapja pl.

Holnap megnézzük az ártéri nyaralókat :)




2010. augusztus 24., kedd

Mindszent - a városka I.

Sem apámat, sem Mindszentet nem láttam évek óta, holott nem nagy távolság 186 kilométer. Főleg ahhoz az időbeli távolsághoz képest, amit nekem apámmal való kapcsolatom és a városka jelent. Rengeteg fotót (de nem eleget) készítettem már gyermekkorom legfontosabb színhelyéről, de többnyire mindig kutyafuttában, a lányaimmal sétálgatva, ezért adós vagyok egy elmélyült, meghitt fotózással önmagamnak is. Most csak a legutóbbi két és fél napos ottartózkodásom képeit töltöm fel. Kezdem a városka (nekem örökké falu marad) utcaképeivel.

A mindszenti utcák szélesek, virágosak és gyümölcsfákkal szegélyezettek. Ha megéhezel, jól tudsz lakni séta közben anélkül, hogy bárki zokon venné. Csak akkor szólnak, ha frissen volt permetezve a fa, de általában bio.



Ez az ártézi kút több, mint száz éves. Télen-nyáron csorog belőle a kristálytiszta, finom víz. Az utcákon egyébként több helyen is van kisebb kút, amiket nem zárt el a rendszerváltás.




Ezt a kerítést imádom, meg a többit is. Minden kerítést, ablakot és utcakövet ismerek.


Keresztmamám háza. El lett kótyavetyélve, idegenek lakják


Itt állt nagymamám háza. Inkább nem mondok semmit.



Méhészet egy elhagyottnak tűnő telken.

Mára ennyit tudok mutatni. Holnap még házak, utcaképek.


2010. augusztus 6., péntek

Képeslapok vannak eladók

Rég írtam újabb bejegyzést. Rengeteg tennivaó van a Szigettel kapcsolatban és közben apámat is meglátogattam Mindszenten. Mesefalumról majd a Sziget után teszek fel egy sorozatot. Nagy hír, hogy megjelent egy olyan képeslap kollekcióm, ami azonnal a szívemhez nőtt, ahogy megláttam a nyomatokat. Nagyon örülök nekik és remélem, hogy hamarosan elfogynak, mert az mindenkinek örvendetes ugyebár. Sok energiát fektetek abba, hogy valahogyan a fotográfiából éljek meg. Egyedüli szomorúságot csak az okoz most, hogy Csilla elutazott Erdélybe kicsi Emmával és most néma a lakás 10 napig. De nem lesz időm sojogni a következő napokban és Juli lányom viszont nálam lakik addig, mert segít a Szigeten.
A képeslapokat a képre kattintva nézhetitek meg.