2010. július 17., szombat

Dévai Ferences Árvaház

Juli egy hétig gyerekfelügyeletet vállalt a Dévai Ferences Árvaházban, Csobánkán. Ez a Waldorfosoknak egy kötelező gyakorlat, ő most "gyakorolta". Ilyesmiktől kicsit tágul az ember világnézete. Tegnap kocsival elmentünk érte, így rövid sétát tehettem a felújított kastély környékén. Persze engem a még fel nem újított épületek érdekeltek. Amit kutyafuttában lehetett, lekaptam. Ez is olyan helyszín, ahová érdemes lenne visszamenni. Blogomból nem derül ki egyértelműen, de a szocio legalább annyira érdekel, mint a város fotózása, csak ritkán van alkalmam szocioképeket készíteni, hisz' sokkal komolyabb szervezést és lelki felkészülést igényel ez a téma. Van néhány helyszín megbeszélve, meg is csinálom.





Ezen az ablakon évekig tudnék kibámulni. Figyelném, ahogy váltják egymást az évszakok és egyetlen pillanat sem lenne unalmas... ha negyven évvel fiatalabb lennék.






Ezekkel a gyerekekkel fogllakozott Juli. Kicsit vadak. Amikor pár fotót készítettem a fürdőzésről, kérték, hogy mutassam meg a képeket. Amikor fényképezőgépemen (egyetlen vagyonom) mutogattam a képeket, szándékosan lefröcskölték a kamerát. Szörnyű, hogy legtöbb esetben aszegénység, a nyomor inkább a pusztítás, a még rosszabb felé törekvést szüli az építkezés és előrehaladás helyett. Igaz, ez  lehet egyfajta félresikerült önvédelem, hisz' kevesebb energia kell lefelé csúszni, mint fölfelé kapaszkodni. És hát minek fárassza magát az ember, amikor van elég baja amúgy is?



Megjegyzés küldése