Oldalak

2010. április 30., péntek

Még pár nap...

... amíg újat tudok mutatni. Most Gyermekönyvfesztivál, munkahegy és  többi.

2010. április 24., szombat

Keleti koldus

Egy vázlatkép. Persze nem hinném, hogy valódi képriportot fogok készíteni az itt látható szerencsétlennel, de visszamegyek még hozzá, az biztos. Gondolom, hogy egy a sok kihasznált koldusrabszolgából. Az igazi az lenne, ha akkor tudnék róla képet elkapni, amikor elveszik tőle a sápot a rabszolgatatrtói. De az se lenne az igazi. Amikor a képet készítettem, egy nő felháborodottan rákérdezett, hogy mit fotózok ezen? Akkor nem értettem, hogy mit akar ezzel, mit szól bele a dolgaimba egy idegen? És én mit szólok bele a koldus dolgaiba? És lehet-e egy képpel elérni valamit? Ezen a képen jól tetten érhető tanácstalanságom és bizonytalanságom az adott témával kapcsolatban. Van ugyan a dologról kialakult véleményem, de nem tudom azt kimondani. Vajon azért nem tudom kimondani, mert hamis a véleményem? Hazugság, vagy tévedés? Milyen jó lenne, ha mindenki elnémulna, amikor hülyeséget, vagy hazugságot akar mondani!
Most egy hétig kb. nem jövök, mert rengeteg dolgom van. Több, mint a kép főszereplőjének, mégsem cserélnék vele.

2010. április 18., vasárnap

Alkonyat

Igen mozgalmas napjaim vannak. Piró hazajött néhány napra Németországból nyelvvizsgázni, Juli pedig másnap utazott ugyanoda vendégdiákoskodni. Emma közben a jelenleg forgalomban lévő vírusok mindegyikét összeszedte... meg Csilla is... gondolom, hogy én is. A Párizsi udvar tetejére azért még egy vulkánhamus naplemente reményében felmásztam (semmi!), de lecsúsztunk Szalma Edit könyvbemutatójáról, holott rég tudtuk előre. Közzétett vészvinnyogásom hatására, vagy legalábbis azután eladtam egy képet és jött háromra megrendelés, valamint nagy örömömre megkeresett egy úr a Fővárosi levéltártól, mert úgy tűnik, tudnának mit kezdeni néhány fotómmal. Szóval valami értelme van annak, amit csinálok.
Kedves ismerősöm, aki mindig segít feljutni a P.U. tetejére olyan történeteket mesélt a fotózás végén a ház életéből, ami végképp megkelesztette bennem egy album kiadását. Laza, érdekes szöveg a fotózott házhoz kapcsolhatóan és jó képek. Nem kicsi munka, ha igazán jót akarok. Tíz év múlva visszatérünk rá.

2010. április 13., kedd

Nyereményjáték!

Gondoltam, tanulok a multiktól és önnön boldogulásom érdekében akciózni kezdek. Aki meg tudja mondani, hogy a képen látható ház hol található, választhat egy képet tőlem és azt A/3 méretben kinyomtatom neki irgalmatlan jó és tartós minőségben.
Aki ettől függetlenül esetleg arra ébred, hogy olthatatlan hiányérzete támad, mert olyan üres a fala, mint az én zsebem, az viszont ne nyerjen, hanem vásároljon tőlem egy képet, ha megteheti, mert ... mert. Egy A/3-as nyomat archiv matt papíron 3500 Ft. Az ezüstbromid nagyítás 5000 Ft és arra várni kell kicsit.  Sajnos nem vicc, ha valaki megteheti, vegyen tőlem képet. Bármelyik képet választhatod a blogomról, vagy a http://www.budapestfoto.hu oldalon található lapozóból. A megrendelés-özönt a lantosistvan@gmail.com címre várom, csak nehogy lerohasszátok a Google szerverét :)

2010. április 11., vasárnap

Péterfy

A Péterfy S. utcai kórházban születtem jó régen. Emmácska is ott született, ugyanabban a szobában, ahol én. Anyám ebben a kórházban halt meg, tehát számomra ez egy fontos, visszatérő helyszín. Az itt látható ház lehetett az egyik első látvány, amit én és Emma láthatott ebből a világból és az egyik utolsó kép, amit anyám láthatott.
Bejutva a házba néhány szép részletre figyelek fel, de az udvarba érve már az egész ház elvarázsol. Különösen a hátsó lépcsőház vesz le a lábamról. Földi halandó csak itt mehet feljebb. A földszinti lakó láthatóan belakta a lépcsőházat. Lépcsőházi ablakon én még függönyt nem láttam eddig.

Egy lakó jön utánam, fel a lépcsőn, de nem kéri számon, hogy mit keresek itt? Csak kérdi, hogy "Szép ugye?" Nekem szép, de neki biztos nem.  Egy néni napfürdőzik, amúgy csend van. Nem szól sehol rádió, nem veszekszenek és nem is nevetnek. A néni is csak ímmel-ámmal figyel engem.

Még gyorsan néhány kép és tűz a Keletibe. Utoljára még figyelmetekbe ajánlom ezt a kis kutyaól szerű egyedi építményt. Érdekes.  Ronda, de meghitt látvány.

2010. április 10., szombat

Szív utca

Most lesz néhány jó napom, mert egy munka kapcsán gyakran kell fotóznom a Keleti pályaudvaron és az út nagy részét szokás szerint gyalog teszem meg. Csak gyalog közlekedve lehet fotózni, sehogy máshogy. Tegnap a Keletin kívül fotóztam a Rottenbiller utcát is. Végre bejutottam egy kedvenc házamba a Péterfy Sándor utcában is (holnap teszek fel képeket). Hazafelé a Szív utcában találtam egy gyönyörű udvart. Ide még visszajövök, az biztos, mert hiányzik az ember. Régen sok barátot, modellt fotóztam ilyen környezetben. Hol lehetnek azok a képek? Nem baj, még pótolható.

2010. április 5., hétfő

Foglalt

Van úgy, hogy az ember hirtelen egy kis nyugalomra vágyik és keres magának egy csendes, meghitt zugot, ahol kitisztulhatnak gondolatai. Van úgy is, hogy nem a legmegfelelőbb helyre sikerül félrevonulnunk, de már tök mindegy, mert a külvilág mindenhonnan egyformának tűnik.

2010. április 1., csütörtök

Palacsinta

Ma késő este palacsintát sütöttem, mert Emmácskára az igen jó hatással van megfigyelésem szerint. Sütöm-sütöm, hát egyszer csak kinézve az udvarra azt látom, hogy süti ám a maga palacsintáját az Univerzum is! Nem tudom, hogy próbált-e már valaki hirtelen ötlettől vezérelve fotót készíteni palacsintasütés közben a Holdról? Én próbáltam. Ilyenkor van az embernek úgy két perce cselekedni, mert nagyon hamar változik minden. Futás be a szobába a gépért, obicsere. Állvány? Áhh! Puff a gépet egy faládikó tetejére. Közben megfordítani a palacsintát. Aztán egy exposorozat, ami végülis hülyeség, mert a Hold úgy ugrál az égen fotózás közben, mint a bakkecske. Itt van a két legsikerültebb, meg a palacsintákról is egy kép, ami tényleg jól sikerült. Méghogy sajtból van a Hold! Hülyeség!