Oldalak

2010. március 24., szerda

Templomban jártam és csodát láttam.

Le is fotóztam. Valami miatt úgy emlékeztem, hogy mára egy szódás üzem fotózása volt megbeszélve, de kiderült (még időben), hogy a Király és a Nagymező utca sarkán immár 201 éve álló templom harangtornyába mehetek fotózni.
Nem is olyan rég, hogy itt még mocsár terült el. Aztán épült egy fatemplom és utána az, amit ma is láthatunk. Az Akácfa utca helyén akácerdő húzódott, a Kertész utca helyén veteményesek és a Király utca – gondolom én – tele volt mindenféle királyokkal.
A sors úgy hozta, hogy a jövőben gyakran fogok templomokat fotózni könyvekbe ingyen, de kitaláltam, hogy fizetségképpen mindenhol azt fogom kérni, hogy felmehessek fotózni a harangtoronyba is fotózni. Mellesleg sokkal könnyebb is megbeszélni papokkal az ilyesmit, mint közös képviselőkkel a háztetőket :)
Egyelőre csak vázlatnak tekinthető képeket készítettem. Nem használtam a polár szűrőt sem, hogy az ég mélyebb tónust kapjon és nem vittem állványt sem, ezért nem is sikerült jól a panoráma kép. Nem is tettem fel.
A látvány pazar, de ezt csak azért mondom így, mert emlékeim szerint (és szerintem is) nem használtam még életemben ezt a kifejezést sem leírva, sem kimondva. Itt volt már az ideje!
Fenomenális (újabb elkoptatlan szó a részemről) látvány nyílik néhány kedvenc házamra a Nagymező és a Király utcában. Sajnos meglehetősen tájékozatlan vagyok egyébként az építészet terén. Nekem egy épület vagy tetszik, vagy nem, vagy fotogén, vagy nem. De kénytelen leszk utánajárni néhány dolognak. Van építész barát szerencsére.
Ez számomra mostanában az egyik legizgalmasabb fotótéma. Az emberek, az autók az utcákon játékfigurák. Csak a szédítő mélység ébreszt rá arra, hogy mégsem azok. A bonyolult háztető megoldások gyönyörű egységet alkotnak és külön öröm, amikor felfedezek néhány egyedi megoldást, barkácsolást. A beépített lapostetők a kerti székekkel, virágokkal, a körfolyosókon trécselő lakók, az erkélyeken nézelődő emberkék látványa valamiféle különös biztonságérzettel tölt el. Nem sötét titkokat lesek ki, hanem az életet magát.
Igyekeztem bőven feltenni a képeket, de ez azért csak kis része a ma fotózottaknak és akkor még nem beszéltem a harangtorony belső szerkezetéről, amit külön fogok fotózni. Jó napom volt, hála istennek :)

8 megjegyzés:

Piro írta...

De jo, ez jo kis lehetöseg, es izgalmas fotok! De hogyhogy templomokat kell fotoznod...?Olvasgatom a blogod...olyan, mint igazanjo könyv! Persze a kepekkel együtt teljes a hatas... A könyvesboltokban is jo lenne latni töled egy ilyen albumot kommentekkel:)

Lantos p. István írta...

Szia kicsi Piróm :) Remélhetőleg lesz album, elsősorban a tetős képekből. A templomi fotózás úgy alakult, hogy egy régi munkatársam a Belvárosiból valamiféle közösséghez tartozik, akik könyveket adnak ki templomokról, de nincs pénz fotósra. A templom egere meg nem tud fotózni rajtam kívül.

ajsa írta...

Tényleg pazar, még a fotókon is átjön, hogy lenyűgöző lehetett. Irigyellek, és tényleg albumba való téma lenne.

Amúgy jellemző, hogy csak a templom egerei vállalnak ingyen munkát. :)

Lantos p. István írta...

Bizony, a templom macskái nem érnek rá, annyit kell egerészniük.

Rét Viki írta...

ez az egyik legelbűvölőbb ;) postod. a képek, a szöveg... hiperklassz!!!
al-bu-mot!! al-bu-mot!!

Mitcsenkov Attila írta...

Hát ööö... templomokat néha én is fotózok szívesen. Ha nem is éjjel-nappal, de önmagában a csend és nyugalom nekem is elég lesz "cserébe". Szóval ha nem győzöd őket, írj nyugodtan! :)

Ezek a háztetők meg tényleg érdekesek. Különösen a tudat, hogy ez ugyanaz a város, amit a másik "végéről" ismerek inkább. Lentről. :)

Lantos p. István írta...

Viki: Lesz album, ha nem is idén. Olyan anyagot akarok összegyűjteni, ami valóban ritkaság:)

Attila: Biztos, hogy nem győzöm egyedül. Nem autóval járok, ezért van jó pár kerület, ami nekem probléma az idő miatt is. A képek egyébként a Budapest Fővárosi Levéltár részére készülnek. Írok, ha már többet beszéltem velük.

Üveggyöngyjátékos írta...

Mondom én, hogy jó fotósnak lenni... a toronyba mászásért is :)