Oldalak

2010. március 31., szerda

Váci séta

Hét végén Julival és Emmácskával Vácot jártuk. Szándékosan kerültem az én fülemnek kissé sznob, de amúgy elkerülhetetlen "Vácott jártunk" kifejezést. Rövid séta volt, de pár kedvenc házamat lefotóztam gyorsan. Kivételesen fotosoppingoltam egy kicsit a színes képeket, mert gondoltam, hogy nem árt rátenni egy lapáttal a színekre. No, sok a rizsa, de még több a kínai, úgyhogy inkább a képek jöjjenek.

2010. március 25., csütörtök

Elkopott pillanatok

Ha már a Király utcában sétáltam, nem csak a templom tornyából fotóztam. Igaz, csak kutyafuttában, mert elment az idő ott a magasban. Hihetetlen, hogy azok a gyanús figurák 25 éve ott állnak a műszaki bizó bejáratánál! Vagy ez már egy új nemzedék?

2010. március 24., szerda

Templomban jártam és csodát láttam.

Le is fotóztam. Valami miatt úgy emlékeztem, hogy mára egy szódás üzem fotózása volt megbeszélve, de kiderült (még időben), hogy a Király és a Nagymező utca sarkán immár 201 éve álló templom harangtornyába mehetek fotózni.
Nem is olyan rég, hogy itt még mocsár terült el. Aztán épült egy fatemplom és utána az, amit ma is láthatunk. Az Akácfa utca helyén akácerdő húzódott, a Kertész utca helyén veteményesek és a Király utca – gondolom én – tele volt mindenféle királyokkal.
A sors úgy hozta, hogy a jövőben gyakran fogok templomokat fotózni könyvekbe ingyen, de kitaláltam, hogy fizetségképpen mindenhol azt fogom kérni, hogy felmehessek fotózni a harangtoronyba is fotózni. Mellesleg sokkal könnyebb is megbeszélni papokkal az ilyesmit, mint közös képviselőkkel a háztetőket :)
Egyelőre csak vázlatnak tekinthető képeket készítettem. Nem használtam a polár szűrőt sem, hogy az ég mélyebb tónust kapjon és nem vittem állványt sem, ezért nem is sikerült jól a panoráma kép. Nem is tettem fel.
A látvány pazar, de ezt csak azért mondom így, mert emlékeim szerint (és szerintem is) nem használtam még életemben ezt a kifejezést sem leírva, sem kimondva. Itt volt már az ideje!
Fenomenális (újabb elkoptatlan szó a részemről) látvány nyílik néhány kedvenc házamra a Nagymező és a Király utcában. Sajnos meglehetősen tájékozatlan vagyok egyébként az építészet terén. Nekem egy épület vagy tetszik, vagy nem, vagy fotogén, vagy nem. De kénytelen leszk utánajárni néhány dolognak. Van építész barát szerencsére.
Ez számomra mostanában az egyik legizgalmasabb fotótéma. Az emberek, az autók az utcákon játékfigurák. Csak a szédítő mélység ébreszt rá arra, hogy mégsem azok. A bonyolult háztető megoldások gyönyörű egységet alkotnak és külön öröm, amikor felfedezek néhány egyedi megoldást, barkácsolást. A beépített lapostetők a kerti székekkel, virágokkal, a körfolyosókon trécselő lakók, az erkélyeken nézelődő emberkék látványa valamiféle különös biztonságérzettel tölt el. Nem sötét titkokat lesek ki, hanem az életet magát.
Igyekeztem bőven feltenni a képeket, de ez azért csak kis része a ma fotózottaknak és akkor még nem beszéltem a harangtorony belső szerkezetéről, amit külön fogok fotózni. Jó napom volt, hála istennek :)

2010. március 22., hétfő

Adásszünet

Emberek! Szerdán jelentkezem újból. Addig próbálok felépülni, magamhoz térni. Meglepetésfotók jönnek a műhelyek szerelmeseinek :) Addig egy régi portré. Vajon mi lehet ővele is azóta?

2010. március 15., hétfő

Nem tudom, másnak mit jelent....

Megint gyermekkori emlékképek. Baks környéke. Baks Mindszenttel szemközt található, a Tisza nyugati oldalán. Mindszent kisváros (ma már), Baks kicsi, szegény falu. Amikor Panni ángyomékat látogattam, gyakran bejártam a Dongér környékét. Nekem ez meseszép, de ha valaki azt mondja, meg lehet unni, azt is pontosan értem. De az emlékeit nehezebben unja meg az ember, mint a hétköznapjait.  És ha valaki már az emlékeit is unja, az már a vég.

2010. március 14., vasárnap

Fényfürdőzés

Néhány nap már csak és a tavasz végképp odacsap a télnek, hogy az saját taknyán csúszva szánkázik ki életünkből. És jönnek az ilyesfajta fények! Ez az épület egyébként a Rákóczi út és a Szövetség utca sarkán áll. Ebben működött a Tisza mozi és érdekes módon ez is egy olyan helyszín, mely állandóan visszatért életembe valamilyen módon."Pesti" nagymamám a közeli Hársfa utcában lakott, így gyakran bóklásztam az Otthon áruház környékén. Ezeket a fényeket egy irodaház veti. Régen az irodaház helyén egy ledurrant, vedlett tér volt néhány poroslevelű, beteges növénnyel, alumínium bódékkal.  Állt ott egy bácsi is, aki húsz fillérért lemérte az emberek súlyát. Apám egyszer megméredzkedett. Kifizette a húsz fillért és miközben a mérlegen matatott az öreg, megkérdezte apámat:  Maga kínai?" Apám válaszolt valami alkalomhoz illőt... Tudni kell ehhez, hogy apámnak jellegzetesen vágott, keskeny szemei vannak. Nem tévedhetett az a mérleges nagyot szerintem, mert tuti, hogy van bennünk valami egyenesági keleti vér. No, így sikerült ismét egész más szöveget írni egy képhez, mint ami odaillene. De az épületről egyszer készítek egy pár jobb képet, mert gyönyörű.

2010. március 9., kedd

Nőnek a lányok

Rohan az idő! Piró lányom Németországban, Julika mindjárt érettségizik és Emma meg már festi magát.

2010. március 3., szerda

Mobil

Már régebben fel akartam tenni ezeket a mobillal készült képeket. Egyrészt meglepően jó minőségűek, másrészt az elkerülhetetlen lencsehibák, zaj olyan különös hatást adnak  a képeknek, hogy az döbbenetes. Különösen az általam amúgy is kedvelt ellenfény hozza ki a művészt a mobilomból. Elképzelhető, hogy készítek egy komolyabb sorozatot a telefonommal, mert nagyon izgalmas ez a világ, ha az ember tudja, hogy mi lesz a várható végeredmény.  Akkor is, ha nem, csak az időigényes dolog.  A képeken semmiféle színkorrekciót, vagy más ezmegazt nem végeztem. Csak vágás és keret.

2010. március 2., kedd

Az emberiség természeti csapás...

... mentén halad. Ez az árvizes kép a Rómain egyre gyakrabban lesz megismételhető. És gondolom, hogy ez még csak a bevezető. Igyekszem nem szorongva élni, de gyakran eszembe jut, hogy mi lesz ebből az égészből, amit mi itt műveltünk? Ez itt egy békés katasztrófakép. De mégis katasztrófa, csak amíg nem a mi házunkat önti el az ár, addig hír. Ár, aminek híre van, hír, aminek ára van.