Az itt közölt képen semmi különös nem látható. Szokásos havas fák, játszótér, ilyesmik. Unalmas kép is lehetne, de mégis oka van annak, hogy megnyertem vele a világ összes valamirevaló fotópályázatát. Ez az ok pedig nem más, mint az, hogy ezt a képet én tavaly július 11-én délben készítettem! A jelenség mindösszesen 1/250sec. ideig volt látható, tehát pont egy átlagos záridő sebességbe fért bele. Baromi nagy mákom volt!
15 megjegyzés:
Juj, ezt nem értem!
Még egyszer nekiveselkedtem, de akkor sem értem.
Magyarázat?
Pedig egyszerű: tavaly nyáron egy pillanatra tél volt és én ezt a pillanatot elkaptam. Nagyon ritka természeti jelenség :)
Jééé...
Pontosan hol volt ez? Mátra, Kőbánya...
Ördög és pokol! Hogy hó is legyen, ahhoz több pillanat kellett. Vagy valami mágia a masináddal!
Csak vicceltem :)
Na de mivel vicceltél? A nyárral? Vagy mit varázsoltál a masináddal? Fent írsz valami számomra érthetetlen hókuszpókuszt, azt magyarázd meg inkább!
Huhh, hát biztos rossz vicc volt, hogy nyáron téli képet csináltam. Ez most készült, múlt héten. Nehéz lett volna ilyet fotózni +35C fokban. De Csilla most közölte velem, hogy náluk Erdélyben van ilyen nyáron is, úgyhogy nem volt jó vicc. Na mindegy, itt hagyom azért.
Látod, én még képes lettem volna elhinni, hogy te ilyet is tudsz produkálni.
No, indulok szalagavatóra. Tavaly volt a miénk, a közös.
Ez most nem vicc.
:) Én is megyek.
Szalagavatóra Te is?
Hehe a vicc az hogy én tavaly Ausztriába nyaraltma egy sátoros bicikli túra keretébe és július végén tényleg volt hó és az még a jobbik eset volt. Amikor meggy nagyságú jégrabok estek a sátramra azt már annyira nem élveztem. A mázli az volt, hogy a 10 napból csak másfelen volt olyan cudar idő és hogy a sátram baromi jól kibírta. Igazi hős!
Marvin: mentem volna, ha az idióta Volán nem indítja máshonnan a buszt, mint a szokásos hely. Lekéstem.
Ez az igazán bosszantó!
Gabival találkoztunk, beszélgettünk a megfagyás veszélye mellett, míg én elszívtam egy cigit (épp a leszokásnak ismét nekiveselkedve).
Juliék műsora nagyon feszes volt, ez tetszett a legjobban, a zenetanár jól kitalálta a tapsos, dobogós számot, benne Csidu és Döme csapásolásával. De az egész műsor hosszú lett, két órásnál is több.
Tavaly a lusta osztályom helyett nekem kellett a videót megoldanom, rá is ment egy csomó éjszakám. Valahogy nem tudtam egybe menteni, így lett három, felbontva különböző korszakokra, témákra. Úgy látszik, hagyományt teremtettem, mert idén is három volt, csak jóval hosszabbak.
Megjegyzés küldése