Oldalak
2010. február 16., kedd
Kukucs
Először még elmélyülten szemlélődünk. Hosszasan tanulmányozunk egy gyomnövényt, ami a körfolyosó köveinek repedéséből bújt elő. Nem várunk semmit, hanem csak észreveszünk mindent. A vásárolni induló szomszéd nénit, a poroló tövébe piszkító vedlett cicát. Órák telnek el így és nem vesszük észre, hogy korog már a gyomrunk. Később már düledezik a ház. Kopottá és életveszélyesen bizonytalanná válik a hely, ahol felnőttünk. A néhai szomszédnéni már a menny-boltba jár, a cica is az örök vadászmezőkön kergeti a verebeket. Mi még itt vagyunk és az a dolgunk, hogy minden nap megtaláljuk azt az újdonságot, amit még nem fedeztünk fel. És még az is a dolgunk, hogy örüljünk a jól ismert jelenségeknek, régi felfedezéseinknek. Ilyen egyszerű ez :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Igen. Épp egy ilyen házban laktam én is hét évig...
Állítólag hét évenként változunk.
De jó lenne!
Megjegyzés küldése