2010. február 26., péntek

Háború után

Mindegyik képhez hosszas kommentet tudnék szőni tavaszról, megújulásról, a napsütésbe kiülő, de arcát nem vállaló utazóról, az önfeledten rám ásító idős úrról, csókról, nincstelenekről. Kérdezhetném, hogy látjátok-e azt az érdekes hasonlóságot, ahogy a buszmegállóban várakozó emberek arcán, haján és az autók fényezésén megcsillan a délutáni nap sugara?
Ma gátlástalan voltam és majdnem minden meglesett pillanatot időben elkaptam. Egyedül egy miniszoknyás, ellenfényben dohányzó vékony bombázóról csúsztam le, mert kitakarta egy ballonkabátos alak. Utóbbi mondatomat nem kéne félreérteni :)
Megjegyzés küldése