2010. január 8., péntek

Lekvárfőzés


A késés végigkíséri, keseríti életemet. Legkésőbb 5-6 éves koromban kellett volna elkezdenem fotózni. Így kihagytam a horrorisztikus, de mozgalmas, családias hangulatú mindszenti disznóvágásokat, kihagytam nagyszüleim, szüleim mindennapjait. Mondjuk a szüleimet nem nagyon láttam, hét végén találkoztam velük leginkább, úgyhogy ha valaki azt mondja rám, hogy neveletlen vagyok, akkor eszembe sem jut megsértődni. A régi idők hangulatát felidéző kép ez a lekvárfőzős fotó. Apai nagybátyám, a légynek sem ártani tudó, szerény képességekkel megáldott férfialak és Panni ángyom, aki beszédstílusban leginkább Pepin bácsihoz mérhető. A helyszín Baks. Egy lélegeztetőgépen lógó falucska. A szegénységnél már csak a reménytelenség nagyobb itt. Pirókámat vittük oda megmutatni néhány napra vagy 20 éve Gabival és addig maradtunk, amíg el nem űztek a legyek.
Megjegyzés küldése