Oldalak

2010. január 16., szombat

Az események begyorsultak, vagy én vagyok lassú


(Egy kép abból az időből, amikor még el tudtam tartani valahogy a családomat fél kézzel is.
Piróka 2-3 évesen.)

Az év eleje nem unalmas. Tegnap fél kézzel Piróka útnakeresztő ebédjét sütöttem (naphalat), miközben a szombati Rofusz Kinga kiállítás anyagát paszpartuztam. Közben ki kellett volna ürítenem a volt lakásomat, amit eladtam. Piróka németül fog beszélni most fél évig. Tele vagyok aggodalommal, pedig már 21 éves, a magam 48-áról nem is beszélve. De hát mégis gyerek :) Mi lesz vele ott messzeföldön? Alig tudtam neki valami kis útravaló pénzt adni. Kinga kiállítása az Irijám és Jonibe (Schein Gábor) c. könyvünk illusztrációiból fog állni és az Anno meseboltban látható (I. ker. Krisztina tér 7.). A lakásom... életem során immár másodszor válok gyakorlatilag nincstelenné. Először a válásom után, most meg egy bedőlt banki hitel miatt. Nem vagyok valami nagy üzletember, de nem adom fel :) Hm... erről eszembe jut egy apróság. Amikor még színpadi kellékes voltam a L'art pour Laár Társulatnál (a hőskorban ez volt a neve), akkor a Barkasban hazafelé kitalálóst játszottunk. Valakire gondolni kellett a csapatnak és egy másiknak hasonlatokból, megszemélyesítésekből ki kellett találni, hogy kiről van szó. Nem tudom a játék nevét sajnos. A lényeg, hogy amikor engem kellett kiatálni, akkor Dolák kérdezett Nátitól:
– Milyen lenne, ha autó lenne?
– Olyan, hogy megy vagy kétszázzal, de közben íííííííííígy kacskaringózik, rángatja a kormányt! - hangzott a válasz.
Tökéletes leírás, csak egy valami hiányzott belőle. Sosem voltam olyan autó, amely bárkit elütött volna. A kacskaringók éppen abból adódtak, hogy mindenkit inkább kikerültem, bármilyen gyorsan is száguldottam. És most valami ismeretlen, vad helyen kötöttem ki. A fényezésem már megkopott kissé, a lámpáim sem a régiek (illetve hát éppen hogy nagyon is régiek:). Meg-megzörrenő alkatrészekkel, lapos gumival kell kitalálnom ebből az útvesztőből, ahová a nagy kacskaringózásból keveredtem. És hol vallanám be máshol, ha legalább itt nem néhány barátomnak, hogy a dolog bizony megvisel, holott utáltam a lakásom helyét, múltját szomszédostul (néhány kivétellel). Megvisel, mert méltatlannak tartom azt, ami velünk történt. Nem fakadok tovább, mert még túlságosan belelendülök. Milyen igaz Bornai Tibor több, mint szellemes mondása: "Aki szívből él, az élből szív!"

1 megjegyzés:

Kiss Ottó írta...

Tudom, elsősorban családi, de ez is teccik -vannak rajta alakok:) és milyen alakok!:) (szép kép, szép szöveg, szép szív:) -