2009. december 13., vasárnap

Vidám barakk


Fontos kép nekem. Ekkor már javában el volt lopva a fotósfelszerelésem és ez egy kölcsöngéppel készült. Igyekeztem nem is nagyon foglalkozni a fotóval, ami nem volt annyira nehéz, hisz a frissen vásárolt vidéki romház épp elég elfoglaltságot jelentett két gyerek és Bokros Lajos mellett. Plusz a várostól való eltávolodás. Az előtérben két új ismerős a faluból, a háttérben régi barátok (Fáni és Melon), valamint anyukám és annak ügyeletes lovagja. A ház mesésen ledurrant. Tök jó alap egy fantáziadús, tőkeerős, elszánt felújítónak. Az elszántság megvolt. Ma már talán az sincs meg. Jó lenne, ha a tőke töltené ki a helyén tántorgó űrt, mert azt hiszem, azzal többre mennék. Bár a ház már sokkal jobb állapotban van. Miért fontos az embernek egy ház, egy saját lakás? Egy tehetős barátom szerint hülyeség a magántulajdon, nem érdemes vele foglalkozni. Nincs is neki túl sok lakása, egy kezemen meg tudnám számolni :) Én mostanában válok meg anyukámtól örökölt lakásomtól és azzal megszabadulok némi adósságtól és amúgy meg minden "vagyonomtól". Ez tényleg nem olyan nagy baj, ha nincs az embernek kicsi gyermeke. Nekem nagy is van, kicsi is.
Kiterveltem egy nagy projektet művészek közreműködésével. Egy alapítványt kéne létrehozni, ami összegyűjt művészeti alkotásokat és eladja gazdag embereknek. Amikor már jó sok pénz összejött, be kéne szórni az óceánba a kékbálnák megmentésére. Ezzel azt hiszem, el is mondtam véleményemet a pénzről és főleg annak elosztásáról a mai világban. Hogy a franba kavarodtam az óceánig egy gazos kertből?
Megjegyzés küldése