2009. december 9., szerda

A szégyenlős tűzcsap


Azt hittem, ma nem fogok mondani semmit. Tulajdonképpen nem is fogok. Két választásom volt mára: vagy ordítok senkinek sem tetsző és szimpatikus módon, vagy megőrzöm maradék önuralmamat és locsogok. Locsogok. Nagyon szeretem az efféle kis szokatlan jelenségeket. Feltehetőleg van egyfajta ritkán kitörő betegség, mely a benne szenvedőt arra készteti, hogy felöltöztessen köztéri objektumokat. Gondolom, a csomagolizmus ennek a betegségnek az elhatalmasodása az elmén, vagy legalábbis szembetűnő megnyilvánulása. A kabáttal felruházott tűzcsapot a Damjanich utcában fotóztam két éve, míg a gatyába rázott kandelábert legalább huszonöt éve kaptam le a Gellért hegy lábánál.

Megjegyzés küldése