2009. december 31., csütörtök

Ember a tetőn

– Pista!
Az imigyen megszólított emberünk lassan felemelte nehéz, tisztességben megőrült fejét és kérdőn, de azért méginkább bambán nézett élete páriájájára, ki éppen az imént pucolt tükörponty mocskát törölgette röstellkekdő mozdulattal rózsaszín köténykéjébe.
– Leejtetted az oldalast. Csupa szösz lett az egész mócsing.
– Megeszem... - Nyúlt megadóan Pistánk az adásszünet mintázatú linóleum felé.
Az asszony engedékenyen szólott tovább, hisz' látta ő már, hogy ebből jóízű lakomázás nem lehet, akkor meg mi értelme az egésznek ugye. Holnap szilveszter, pezseg a város, izgulnak a maskaraárusok, fél Budapest olaszul beszél, ők meg kapjanak hajba egy elbóbiskolt húsdarab miatt?
– Menj fel a tetőre! Menj fel, vissza se nézz!
– Azt mondod? - Csillantotta meg jobbik énjét jelenetünk férfi hőse.
– Én azt!
– De a gyermek születésnapja meg pont nem ma van? Meg a tiéd is ráadásul?
– Ott van az a tető a születésnap közelében, egyik se szalad messzebb a másikától, ezt az öcsém is megmondhatja.

Így esett hát, hogy Pista gyermeke születésnapján fogta összes fotómasinériáját, ráakasztotta aggbaszakadt vállára, kicsit összegörnyedt, majd kipakolta a masinéria felét és úgy indult útnak fel a ködös háztetőre, mely szerencsére ötven méterre volt a híres kőművesek által létrehozott FUGA nevezetű szellemi szórakozóhelytől. A képek meg ehol vannak e!

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 


Megjegyzés küldése