Oldalak

2009. november 29., vasárnap

Régi idők focija


Nem sok köze lesz a címhez annak, amit írok, de sebaj. Megint le akar teperni a vírus. Időnként tehát kénytelen vagyok felborulni és olvashatok. Amúgy nincs időm erre sem. Bűn. Márai Naplóját (45-56) tapogattam ki abban a szellemi sötétségben, melyben élek fiatalkori könyvfaló létemhez képest. Döbbenetes, milyen világosan gondolkodott ez az ember! Egyértelműség mindenek felett! Azokról  a képekről nem beszélve, amiket látok olvasás közben. Majdnem elhatároztam, hogy megfotózom azokat a jeleneteket, amiket még egyáltalán meg lehet. Sok-sok millió kéne hozzá. Legalább fele annyi, mint egy semmirekellő, hájagyú köztisztviselő végkielégítése... 56-ban még nem éltem, 45-ben főleg nem, így hát egy nem túl vidám képet a 80-as évekből idetettem. Ilyen jelenet ugyan nincs említve Márainál, de el tudom képzelni romeltakarítás után úgy 1950 körül.
Elképesztő, hogy minden számomra fontos kép elkészültének pillanatára emlékszem. Az évszámra nem feltétlenül. Erre is emlékszem. Plakátragasztás címén jártam a várost éppen. A nyolcvanas években a Belvárosi Ifj. Ház fotósa és sokmindenese voltam. Arany életem volt, bár sokszor hajnali kettőig dolgoztam ott is. Épp a Múltkori WAMP-on futottam össze Polák Lacival, aki az első igazgatóm volt ott. Semmit sem öregedett az az ember! Pedig több kiállításnyi és kötetnyi történet gyűlt össze azóta nála is, nálam is.Most nézem, hogy ezen a képen éppen a foci nem is látszik.

3 megjegyzés:

Marvin írta...

:)
Dehogynem! Nekem tisztára olyan, mint a pálutcaiakban. Grund. Kortalan. Pesti.

Unknown írta...

Régóta olvaslak csendben, de most nem birom ki, hogy ne írjak, ha már Márai és fotó: képzeld, amikor még a Helikonnál dolgoztam, egyszer az egyik Márai-kötet (Az igazi; Judit... és az utóhang) az én borítófotómmal jelent meg. :) Olyan jó érzés volt! Persze szakértő szemmel lehet, hogy semmit nem ér a kép, de az anyukám van rajta, ahogy a máriaújfalui tó partján ül egy padon szalmakalapban... Próbáltam megkeresni a neten, hogy meg tudjam mutatni, de nem találtam, azóta újra megjelent az életmű új borítótervvel.

Lantos p. István írta...

Viki: meg fogom szerezni antikváriumban! Nagyon kíváncsi vagyok. Nagyon izgalmas belegondolni, hogy hogyan lett végül a fotód Márai borító. Ez is egy történet.