Oldalak

2009. november 11., szerda

Mitől művészi egy fotó?...


...kérdezte egy barátom a minap. Ha csak a fotónál maradunk, akkor is több ezer oldalas kötetre rúghat a válasz, főleg akkor, ha valaki olyan válaszol, aki abból akar megélni, hogy ilyen kérdésekre válaszol. Az tény, hogy én akkor néma maradtam. Most is csupán véleményfoszlányt írhatok, mert a válasz valóban hosszú, de azért talán nem olyan nagy feladat, mint először hittem. Mert végigfutva ezen a problémán eljutottam egy jó nagy közhelyhez: hitelesség. Hitelesnek kell lennie az alkotónak és az alkotásnak. Persze rengeteg művész van, aki át tudja magát és a közönséget is verni, de az megint más ügy. A kulcs inkább ennek a fogalomnak a tisztázásában van. És az viszont kegyetlen végeredményű, ugyanis elég egyetlen hibás, hamis apró részlet, elég egyetlen bizonytalan gondolatfoszlány a munka (alkotás) során és már oda az egész. És ezt olyan időkben kell belátnunk, amikor a felületesség, a sablonok követése és a cinikus hazudozás a már szinte kizárólagos megélhetési feltétel. Lehet, hogy pár éve még hirtelen felsoroltam volna néhány nevet, hogy haragosokat szerezzek magamnak, de már annyian vannak, hogy csak annyit mondok: hadsereg. Hogy szokásomhoz híven lehetőleg rövid maradjon a véleményem, csak annyit teszek még hozzá (végképp értelmetlenné téve megnyikkanásomat), hogy ráadásul általában akkor dől el, hogy valaki nagy művész-e, vagy sem, amikor már személyiségének varázsával, kapcsolataival nem befolyásolja senki ítélőképességét. Úgyhogy aki nagyon a csúcsra akar törni, az leginkább az utókor elismerését vívhatja ki, amivel meg nem tud most itt mit kezdeni igazán. A dologra még visszatérek, mert természetesen nem csupán ennyit gondolok a dologról, viszont megint hajnali három lett valahogy.

6 megjegyzés:

marvin írta...

Nekem, laikusnak attól művészi egy kép, hogy gondolatokat ébreszt bennem, megmozgat. Hogy ki ülhetett ezen a széken, és mire gondolt, ábrándozott-e? Vagy a folyóból került elő a szék? És valakinek a kendője vagy valami uszadék van rátekeredve? Én egy fiatal nőt képzelek el valahol a közelben, aki épp csak felállt, és mindjárt visszaül.

Marvin írta...

Ja, igen... hogy a kép meséljen valamiről. Az alkotónak és a nézőnek legfeljebb nem ugyanarról, de ez még a dolog külön szépsége.

Lantos p. István írta...

Én is így vagyok ezzel a képpel, bár csak annyit mondhatok, hogy azért tettem ide, mert szeretem. Ez a téma egyébként valóban csak el lett kezdve, megkapirgálva a felület. Még írok erről.

Tope írta...

Nekem Pilinszky-sorok jutnak róla eszembe. Elhagyott tárgy.
Apropó magány. Ma egy lány két megtekintett film után megkérdezte, hogy a magányról kellett-e filmet készíteniük a tanítványaimnak. Nem, de mégis furcsa, hogy a hatból négy arról szól, egy érinti, s csak egynek nincs hozzá köze.

Marvin írta...

Tope, olvastalak, ha már felhívtad rá a figyelmemet :)

Ez a penzum teljesítve. A kép még mindig tetszik.

Tope írta...

Miért, azt mondtam volna, hogy nekem nem tetszik?
Lökött Tyúk! Blogokon levelezünk?