2009. szeptember 23., szerda

Száradó ruhák


Jönnek a hidegek és nekem persze pont most jut eszembe, hogy jó kis sorozatot lehetne összehozni száradó ruhákkal. Normális embernek lenne ideje még a fagy beálltáig ezt összehozni, de hát ... Most hirtelen végiggördült bennem, hány helyen, milyen körülmények között száradtak már az én ruháim! És némelyik gyermekkori ruhadarabomra még emlékszem is! Például a frottír (így kell ezt írni?) rövidujjú pólóim. Egy piros és egy kékcsíkos volt belőle és már akkor egy számmal kisebb lehetett, amikor kijött a gyárból. Szorított, mint a spanyolcsizma és olyan meleg volt, mint a martinászkabát. A mindszenti udvar szikrázó napsütésében kőkeményre száradt és véresre horzsolta a bőrömet, mire magamra erőltettem. Vagy eszembe jut, amikor apám számomra teljesen misztikus módon télen kiteregette a fagyba a ruhákat. Ugyanolyan kemények lettek, mint az említett pólóim. De megszáradtak mégis! És az illatok! ... Kiss Ottó nálunk aludt párszor, amikor pesten járt. Egyszer nem tudott elaludni a száradó ruhák miatt, mert allergiás az öblítőszerekre. Szerintem neki van igaza!
Megjegyzés küldése