2009. szeptember 20., vasárnap

Szabadidő


Ma valahogy sikerült Csillát meggyőznöm arról, hogy nem omlik össze a világ gyermekirodalmának építménye, ha ő nem dolgozik pár órát. Így jutottunk el a Margitszigetre és e hatalmas túra alkalmával megbicikliztettük Emmácskát azon a négykerekű ócskaságon, amiről az üzemeltető már legalább száz bőrt lehúzott, holott egy sincs rajta. Nyúzott masinák azok, az biztos. De gurulnak és Emma (a kis ártatlan) még csak a lén yeget értékeli és nem vész el a bosszantó részletek útvesztőjében. Ahogy tekertünk, kezemen pihent meg egy szitakötő. Sokáig ott volt, szemezett Emmácskával. Én meg gyönyörködtem bennük. Milyen jó is lenne, ha az ilyen kis lényecskék félelem nélkül mindenki kezén megpihenhetnének!
Megjegyzés küldése