2009. szeptember 14., hétfő

Sikerélmény húgyszagban




Remélem, hogy az ígéretes cím felkeltette érdeklődéseteket anélkül, hogy ti magatok felriadnátok pihentető álmotokból most, hajnali negyed kettőkor. Mint vizsgára váró kisdiák, úgy vártam a vasárnapi WAMP-ot, ahol húsz év után újból személyesen árultam fotóimat a szabad ég alatt, mindenki szeme láttára. Ahogy kiértem az Erzsébet térre és elfoglaltam a számomra kijelölt territóriumot, azt kellett tapasztalnom, hogy valószínűleg szintén mindenki szeme láttára a terület kijelölését már igen sokan megtették, de különös módon a kutyáktól ellesett módon, vizeletjellel. Ennek – és a takarítás hiányának – köszönhetően kezdetben szimpla, de annál áthatóbb és láthatóbb húgyszagban kezdtük meg sorstársaimmal az árusítást. Amikor ezt már megelégeltük és szóvá tettük, akkor az egészre rá lett öntve egy üveg hypó, aminek köszönhetően olyan vegyület keletkezett, mely még valószínűleg bevetésre kerül egyszer a hadászatban. Mindent meg lehet szokni! A vevők jöttek és vettek! És rendeltek is. Baromi nagy fotós kell, hogy legyek, mert ezt a szagot nem vállalja egyetlen művészetpártoló sem csak úgy ok nélkül. A mérleg, az egy súlymérő eszköz ... nem ezt akartam mondani. A mérleg, az pozitív. Tehát kerestem a képeimmel és el is költöttem még ott a környékbeli szendvicseseknél, de maradt holnap ebédre is, meg egy festékpatronra a printerembe, ami persze tegnap éjjel kettőkor tudott kifogyni, amikor a legjobb fotóimat akartam épp kinyomtatni. De minderről sokkal fontosabbat is lehet mondani, mert újból éreztem azt a jóleső pezsgést, pörgést, amit régen a Vörösmarty téren. Nagyon örültem minden vevőmnek és baromi olcsón adtam örömömben a képeimet. Ingyen is adtam volna, ha lenne őszi cipője a gyerekeimnek :) A nagy eseményt megünnepelendő, felteszek egy régi képet a régi időkből.
Megjegyzés küldése