2009. szeptember 11., péntek

Már megint a tetők

Többen megállapították már rólam, hogy egyik legnagyobb gyengeségem, hogy úgy uszkve húsz centivel a föld felett járok. Lehet benne valami, mert betegesen a tetőkre vágyom fotózni! Tegnap próbáltam megtalálni néhány tetős fotómat, hogy a WAMP-ra (először fogok most árulni ott vasárnap) tudjak vinni ezekből vászonnyomatokat. Persze nem találtam semmit, mert épp a közelmúltban rendet raktam a winyómon. Bár ne tettem volna. Most már persze egészen mást keresve megtaláltam egy anyagot, amit a Budapest Bank Budapestért pályázatára adtam be. Sajnos nem volt pénzük támogatni engem. Köcsögök. Felteszem ide őket, elnézést, ha némelyik már lett volna a blogomon.














Itt az utolsó képen látható torony tetején idén nyáron már voltam egyszer. Remélem, még sikerül kijutnom. A padlásról egy 30-40 cm széles, 5-6 méter magas lajtorján kell felakrobatizálnia magát az embernek, hogy aztán fejbúbbal egy bádog csapóajtót felnyomva kijusson az enyhén kúposan kialakított tetőre. A csapóajtó úgy nyílik, hogy kikászálódva rögtön a hibátlan szépségű, ám annál labilisabb korlátnak préselődve tudjuk megtenni életünk talán utolsó lépéseit. De megéri, ha megéred!


Megjegyzés küldése