Úgy néz ki, hogy a mindennapi bejegyzés nem jön össze, de úgyse olvassa senki, nem nézi senki. Hosszú idő után ismét fotózom modelleket is. Számomra a legnehezebb műfaj. Pedig ellentétben a régi időkkel rengeteg konkrét tervem van, amikhez modell... inkább színész kell. Ez a kép persze nem ilyen. Utálom a stúdióvilágítást. Itt is természetes fények vannak csak. Ez a kép megint arra jó, hogy szembesüljek a ténnyel: addig szar a felszerelésem, amíg nem leszek milliomos. Persze sok kép van, amihez elég, ami van. De ez munka. Munkához meg a legjobb cucc kell. Hagyjuk... A kép azért még jó szerintem.
9 megjegyzés:
Mire föl ez a pesszimizmus? Attól, hogy ha valaki nem ír/beszél nem azt jelenti, hogy nem is vanik(köznapian: nincs);)(hanem csak azt, hogy csendes(en) megfigyel (Ő)) Nekem speciel így is tetszenek a képek felszerelés ide vagy oda. Egyik legkedvesebb ismerősöm mindig azt mondja nekem: Fő a kreativitás a játékosság... Vagy nem?
Dede! Csak az ember keresi az okokat, hogy miért is van több a fejében, mint ami abból kipattan :)
van, hogy úgy érzed egyedül vagy, ok, de azán kiderül, hogy mégse, pedig dehogynem, pedig nem, dehogynem. és a cucc mit számít? mi van a fejedben, ujjadban, szemedben, nem? dehogynem.
igaza van! És visszatérve az első hozzászólásomhoz. Most gondolj bele ha minden megvalósulna ami az emberek fejébe van, egész nagy káosz lenne a világban. A körülmények természetesen szelektálnak bárki valaki akárki aki művészetekkel foglalkozik. Az a dolga, hogy kijátsza azt háhá és a szeme közé röhögjön.... Nem de?
Azt hiszem, hogy úgy működik a dolog, hogy ha az ember "művész" és gyűlnek benne a megvalósulatlan tervek, gondolatok, akkor igyekszik meneküési útvonalat találni. Fotográfiánál az eszköz lehetőségei meghatározhatják a stílust. Zenénél is így van. Hallottam roma hegedűst három húron (melyből egy csomóra volt kötve) úgy játszani, hogy az csoda volt. De az népzene volt. Egy klasszikus zenész vonat alá vetné magát, ha ilyen hegedűn kéne játszania. Mostanában nagy divat a Holga, a lyukkamera stb. Én szeretem ezeket az eszközöket, de úgy látom, divat lett belőle és azt meg nem szeretem. Engem nagyon érdekel, hogy viszonylag nyers eszközökkel és egyszerű képi kódokkal érjek el hatást. Ehhez fontos a viszonylag jó cucc, de valóban nem a legfontosabb. A legfontosabb az idő lenne.
nekem per pillanat csak egy kérdésem van ezzel a képpel kapcsolatban istván, mi a te derű-filozófiád, avagy arcra derítést mennyiben igen vagy nem használtál, mert mint (nem saját tapasztalatból) tudjuk a trendi fotómanusok derítenek rendesen hogy az már derükeltő. M.I.
Helló István! Ritkán fontos deríteni, de én úgy gondolom, hogy legtöbbször jobb a kapott fényekkel dolgozni. Attól függ, hogy a természetes hatás, vagy bizonyos szakmai szakmai szempontok fontosak.
köszönöm, nagyjából erre a válaszra számítottam és egyet is értek vele. a kép is jó, szép plasztikus. m.i.
Mi az, hogy úgyse olvassa, meg nézi senki? :) Csak meg kellett találni... Asszem, én minden nap jövök majd... Az a sok kép Rád vár, tessék megcsinálni. Amíg nem csinálod, csakazértse jönnek a milliók, és milliós szerkó se... Szerintem Neked most ez az utad :) És a kép valóban jó... Szerintem :)
Megjegyzés küldése