2009. június 4., csütörtök

Maci



Ezeket a képeket tegnap készítettem. A Budaörsön rendezett Passió játékra mentem fotózni és út közben láttam meg ezt a képet. Mire kiszálltam a kocsiból és visszasétáltam, már nem volt ott a kisfiú a kerítésnél, de megkértem, hogy álljon oda úgy, mint ahogy én megláttam. Azt hiszem, azért fogott meg a látvány annyira, mert már megint saját nyomorom juthatott eszembe róla (:). Piró és Julika kb ilyen környezetben nőtt fel, de talán nem volt ilyen jó állapotban az ürömi házunk. De mielőtt vigasztalni, vagy épp letolni készülnétek: Nem azért írom ezt, hogy panaszkodjak. Inkább csak érdekes viszonyítási alap. Ha egy helyzetet megszokott az ember (mint én anno az állandó szegénységet), akkor nehezen tud azon változtatni, ha akar egyáltalán. Egy ilyen kép tehát lehet elgondolkodtató, de nem feltétlenül szomorú az üzenete. Ahogy Erdman mondja az Öngyilkosban: Annyi minden van, még szakállas nő is van! Az idézet nem pontos, de a gondolat igen!

Megjegyzés küldése