2009. június 20., szombat

A postás mindig kényszer-csenget











Azt hiszem, beleszerettem egy technikailag unalmas, de a téma miatt mégis rendkívül izgalmas munkába. Régiségeket kezdtem el fotózni. Most éppen régi játékokat. Egy közeli antikvitásban fotóztam, így egycsapásra megismerkedtem néhány érdekes emberrel is. Tudom, hogy szűkszavú vagyok, de túl sokat kéne írnom ahhoz, hogy elmondhassam a részleteket. Ráadásul a képeket ronda vízjellel láttam el, mert nem szeretném őket máshol meglátni, mint ahol meg akarom őket látni :) Képzeljétek el, hogy ez csak agy aprócska bolt és többszáz ilyen játékot fotózhattam csak ott! Mi lesz még?! Nagyon lelkes vagyok és az sem tudja elvenni a kedvemet, hogy ma reggel arra ébredtem, hogy valaki kopog ész nélkül, aztán csönget, mint a láncát vesztett őrült. A postás volt és egy figyelmeztető lövést hozott az ELMŰ-től. Ez rendben van, megszokhattam volna. De ez a postás kicsit túllépve hatáskörén teleordítva a lépcsőházat (ahol ellentétben velem csupa rendes ember lakik) azt mondja: "Levelet hoztam az ELMŰ-től! Gondolom be kéne fizetni a számlát!"
Majd később: "Maga itt albérlő?" (Béreljük a lakást, mert ahol az én lakásom van, oda kívánom ezt a postást.)
Hát, kiakadtam. Nem küldtem el a picsába, mert nem is szokásom, meg még tulajdonképpen aludtam, míg beszélt. De utólag igen felháborodtam ezen a tolakodó, fontoskodó magatartáson. .....................................................................................................................................................................

Gyönyörűek ezek a játékok, nézzétek inkább.
Megjegyzés küldése