2009. június 29., hétfő

SZEX


Ma ilyen napom volt. Nagyon rossz kedvem van. Kerüljétek a bankokat és a hivatalos helyeket. Semmivel sem különbek, mint az itt látható helyszín.

2009. június 28., vasárnap

Klauzál utca










A Klauzál utca az egyik kedvenc utcám. Meg persze a Klauzál tér, ahol még mindig működik a Kádár kifőzde, ahol 15-20 éve nem ismerték a borravaló fogalmát. Illetve egy kötényzsebbe pottyantott tízforintos még belefért a dologba. A kaja pedig kiadós, olcsó és finom. Éhes voltam, de nem mentem be, mert kevés szabadidőmet fotózással akartam eltölteni. De talán attól is féltem, hogy már nem olyan a hely, mint régen. Ki kell próbálni.
A Klauzál utca 15. műemlék Egyetlen lakó tartja a frontot állítólag, a többit már sikerült kiköltöztetni. Kíváncsi vagyok (ill. kíváncsi a franc, tudom előre), hogy mi lesz ennek az épületnek a sorsa? A lerobbant homlokzat, szakadt udvar nekem megszokott látvány. Sok más épület is lehetne még műemlék. Közelítve a körúthoz található a Gyűjtők boltja, ahová eredetileg igyekeztem. Ott csak pár kattintás, annál több beszélgetés a tulajjal és a betoppant vevők egyikével. A "KICSI A VILÁG" effektus persze megvolt és a hely hangulata is ritka. Máj úr névjegykártyája írógép papírra nyomtatott brutálronda zagyvalék. Gyönyörű! Ez az ember megállította az időt!
Visszafelé még egy különleges tüzijáték részese is lehettem, amit le is fotóztam néhány turistával egyetemben. Milyen jó, hogy még mindig tudom úgy nbézni ezt a várost, mint egy turista! És közben az az előnyöm megvan, hogy beszélem a nyelvet és tudom, hogy hol van a legjobb pék, fagyizó, ügyeletes gyógyszertár.

2009. június 27., szombat

Csodálatos a pano(d)ráma






Ismerős cím Fari, Tádé? :) Az elmúlt néhány napban annyit fotóztam, mint máskor hetek alatt. És ez így is fog menni remélhetőleg nagyon sokáig. Próbálok időrendet tartani, mégha kések is a képekkel. Ezek a panorámaképek meglehetősen kifogásolhatók szakmailag, de úgy tűnik, hogy a viharban a számítógépem is megtébolyodott. A vihart követően egy hajnali kettőig tartó modellfotózás még színesítette a napomat. Komoly tesztnek lett alávetve az új (használt) 24-105-ös obi, mely nem az enyém ugyan, de ha minden ilyen módon nem lenne az enyém, ahogyan ez, akkor mindenem meglenne :) Munkaeszköz. És naggyon jó munkaeszköz. Ma a Klauzál utcában sétáltam a Gyűjtők Boltját becserkészendő. Van, aki e helyet nem ismeri? A mai képeket igyekszem holnap közölni. Fáradt vagyok, mint az olaj, ezért most nem írok többet, mert még kiderül, hogy mennyire buta vagyok.

2009. június 24., szerda

Érettségi








Nem veszem annyira szigorúan, hogy itt csak fotóról lehet szó. Ma (ill.) tegnap kapta meg Pirókám az érettségi bizonyítványát. És olyan bizonyítványt kapott, aminek nagyon tudtam örülni. És még ő is! Legyen hát a mai nap főszereplője ez a kedves, kicsi érzékeny lányka; az én legelső gyermekem!

2009. június 23., kedd

Budapesti séta



Mit is mondjak már megint? És minek beszéljek annyit? De kép is, szó is olyan sok van már, hogy ilyen alapon meg is szűnhetnék. Élek, így hát igyekszem hallatszani, látszódni. De már nem úgy, mint régen...

2009. június 22., hétfő

Rossz fotó, jó történet


Analóg géppel dokumentáltam ezt a Szövetség utcai történetet. Egy grafikus barátom szomszédjáé ez az ablak, melynek fényes karrierjét egy eltévedt labda törte derékba egy nyári délután. Amitől a fotó érdekes, az az, hogy ezt a fotót én a rákövetkező év őszén fotóztam. A tulaj nem használván a szobát, hagyta úgy az egészet, ahogy alakult. Úgy másfél évig. Ehhez képest én idegrángásos kisegérként kezelem a hivatalos ügyeimet, pedig bürofóbiám van.

2009. június 20., szombat

A postás mindig kényszer-csenget











Azt hiszem, beleszerettem egy technikailag unalmas, de a téma miatt mégis rendkívül izgalmas munkába. Régiségeket kezdtem el fotózni. Most éppen régi játékokat. Egy közeli antikvitásban fotóztam, így egycsapásra megismerkedtem néhány érdekes emberrel is. Tudom, hogy szűkszavú vagyok, de túl sokat kéne írnom ahhoz, hogy elmondhassam a részleteket. Ráadásul a képeket ronda vízjellel láttam el, mert nem szeretném őket máshol meglátni, mint ahol meg akarom őket látni :) Képzeljétek el, hogy ez csak agy aprócska bolt és többszáz ilyen játékot fotózhattam csak ott! Mi lesz még?! Nagyon lelkes vagyok és az sem tudja elvenni a kedvemet, hogy ma reggel arra ébredtem, hogy valaki kopog ész nélkül, aztán csönget, mint a láncát vesztett őrült. A postás volt és egy figyelmeztető lövést hozott az ELMŰ-től. Ez rendben van, megszokhattam volna. De ez a postás kicsit túllépve hatáskörén teleordítva a lépcsőházat (ahol ellentétben velem csupa rendes ember lakik) azt mondja: "Levelet hoztam az ELMŰ-től! Gondolom be kéne fizetni a számlát!"
Majd később: "Maga itt albérlő?" (Béreljük a lakást, mert ahol az én lakásom van, oda kívánom ezt a postást.)
Hát, kiakadtam. Nem küldtem el a picsába, mert nem is szokásom, meg még tulajdonképpen aludtam, míg beszélt. De utólag igen felháborodtam ezen a tolakodó, fontoskodó magatartáson. .....................................................................................................................................................................

Gyönyörűek ezek a játékok, nézzétek inkább.

2009. június 16., kedd

Jó hírek rossz időkben






Az elmúlt néhány napom igen eseménydús volt. A már hagyományos Ürömi Fesztiválon a KFT lépett fel. Kibringáztam. Piróval, Julival (nagylányaim) és Gabival (nagylányaim mamája) végigbizseregtük, tempóztuk a koncertet. Nagyon jó érzés volt, hogy Dráni és Náti igen feltűnően kiintegetett nekünk a színpadról. Náti gitárja éppen bejáratós volt. Élesben itt próbálta ki először. Ezt az első pár szám bánta kissé, de aztán leszakadt az ég. Naggggyon jól szólt! Gabi bemutatta nekem Balina Gyulát, aki Juli zongoratanára és (kicsi a világ) Nátival együtt zenélt régen. Tehát eleve jó nap volt, de még nem ért véget! Balina Gyula a végén megkérdezte, hogy nincs-e kedvem együtt zenélgetni vele. Konzit végzett, sokkal képzettebb, mint én. Dadogtam is kicsit, de a zenészek megérzik általában, hogy milyen formációból sülhetnek ki jó dolgok. Úgyhogy kivételesen félre fogom tenni aggályaimat és igenis zenélek újra. Koncert után keveset, de annál jobbat beszélgettünk Dránival, Nátival és kicsit Marcival is. Dráni elmesélte egy régi esetünket, amikoris még Békásmegyeren átfestettük a bringáját feketére. Nagyon ronda lett, azt mondja, hogy azóta sem ült fel arra bringára :) No, de a végére hagyom azt, ami már hétfőn történt. Irgalmatlan, hajnalig tartó fejfájás után lezsibbadva a következő levelet olvastam Dránitól:

"Van egy profi fényképezőgépem. Te már biztos csak digitálissal dolgozol, de mégis te vagy az egyetlen, akiről el tudom képzelni, hogy időnként használ negatívot.
Ha így van, szívesen neked ajándékozom.
Hm?
Dráni"

Nos hát, Bornai Tibornak ajánlom ezt a pár képet, amit 2007-ben készítettem analóg géppel. Nagyon köszönöm neki innen a gépet is, meg a gesztust is! És még egy érdekesség, hogy a fejfájásos álmom arról szólt, hogy valaki egy filmes fényképezőgépet akar nekem eladni, de nem tudom megvenni, pedig baromi jó lenne! Már nem fáj a fejem :)



2009. június 9., kedd

Vándor


Vándor, bár nem olyan, mint akit a Gyűrűk urából megismerhettünk. Kb. 25 éves kép ez is. Békásmegyeren a Dunapart volt egyik fő vadászterületem. Mennyi időm volt!!! Aki sokat sétál, mászkál és figyel, az szerencsés fotós lehet. Jobb lett volna, ha kicsit pofátlanabb vagyok akkor, de csak ezt a két képet készítettem róla. Akkoriban sem sűrűn láthattam ilyen szabad embert Budapesten, most meg már nagyon meglepődnék, ha egy hasonló fickó jönne szemben velem. Úgyhogy megyek majd kicsit távolabb fotózni azt hiszem. Irigykedve néztem végig Gilicze Bálint vetítését a Könyvek Éjszakáján. Lelkesítően jó fotós és nagyon gáz, hogy nem ismertem a képeit. Meg őt sem. Ha van időtök, nézzétek meg a weboldalát!

2009. június 4., csütörtök

Maci



Ezeket a képeket tegnap készítettem. A Budaörsön rendezett Passió játékra mentem fotózni és út közben láttam meg ezt a képet. Mire kiszálltam a kocsiból és visszasétáltam, már nem volt ott a kisfiú a kerítésnél, de megkértem, hogy álljon oda úgy, mint ahogy én megláttam. Azt hiszem, azért fogott meg a látvány annyira, mert már megint saját nyomorom juthatott eszembe róla (:). Piró és Julika kb ilyen környezetben nőtt fel, de talán nem volt ilyen jó állapotban az ürömi házunk. De mielőtt vigasztalni, vagy épp letolni készülnétek: Nem azért írom ezt, hogy panaszkodjak. Inkább csak érdekes viszonyítási alap. Ha egy helyzetet megszokott az ember (mint én anno az állandó szegénységet), akkor nehezen tud azon változtatni, ha akar egyáltalán. Egy ilyen kép tehát lehet elgondolkodtató, de nem feltétlenül szomorú az üzenete. Ahogy Erdman mondja az Öngyilkosban: Annyi minden van, még szakállas nő is van! Az idézet nem pontos, de a gondolat igen!

2009. június 1., hétfő

Megint modell


Úgy néz ki, hogy a mindennapi bejegyzés nem jön össze, de úgyse olvassa senki, nem nézi senki. Hosszú idő után ismét fotózom modelleket is. Számomra a legnehezebb műfaj. Pedig ellentétben a régi időkkel rengeteg konkrét tervem van, amikhez modell... inkább színész kell. Ez a kép persze nem ilyen. Utálom a stúdióvilágítást. Itt is természetes fények vannak csak. Ez a kép megint arra jó, hogy szembesüljek a ténnyel: addig szar a felszerelésem, amíg nem leszek milliomos. Persze sok kép van, amihez elég, ami van. De ez munka. Munkához meg a legjobb cucc kell. Hagyjuk... A kép azért még jó szerintem.