2009. május 12., kedd
Hogyhogy blogolok?
Mindig azt gondoltam, hogy sok ideje van annak, aki blogol. Meg azt is gondoltam, hogy senkit sem érdekel senki más gondolata, munkája. Mindez igaz lehet, de mégis nyitottam egy blogot azoknak, akik szeretnek értekezni a fotográfiáról és minden másról, ami érdekes. De a lényeg azért az állókép. Legalább nem lesz rohanás. Ide most keresek is egy nyogodt budapesti fotót a múlt századból. Ide illesztem egy régi-régi kedvencemet, amit a www.budapestfoto.hu nyitóoldalán is láthattok. Ígérem, hogy sok olyan kép lesz itt, amit máshol nem mutatok be.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
8 megjegyzés:
pancsi!
kellene már innunk egy bort.
oszt a végén legföljebb lefotózzuk az üres üveget :) most vettem egy alpha 300-ast, úgy hogy kösd fel a gatyág :)
puszilom a családod -dodo-
Dodo!
Szívemből beszélsz! De valami jóféle bort!
Én pl nagyon örülök, hogy te is így döntöttél. szép fotókat fogok látni, hurrá! ez a lépcsőház is nagyon szép.
Helyes.
Rég láttam már a fotóidat, épp most kezdtem keresgélni utána... :)
Kíváncsi pancsi vagyok meddig blogolol, kispajti!
Ha majd eljön az a szívszorító pillanat, hogy kihagy az ihlet - csak füttyents! Leírom én ennek a széles és végtelen olvasótábornak minden hibádat, gyengédet, hogy attól kondulsz! Mind a hármunkban - akik olvassuk - megáll majd az ütő és eltakarjuk borzalomtól eszementen tágrameredt tekintetünket remegő kezeinkkel.
Lerántom a lepled te bitang!
Amikor pedig egyetlen enyhe dícsérő megjegyzést teszek és te vizenyősen hálás tekinteted rám emeled - majd kárörvendőn felkacagok. Soha nem fogod megtudni, hogy a képeid, vagy a szavaid szarok. Soha!
Ez a két ablakfotó pedig - na jó. Ezek még elmennek. Meg amit odamacskakapartál alájuk - rendben. Az is megpróbál kifejezni valamit. (Azért megtehetnéd, hogy egy mondaton belül nem írsz két már-t!) Csak a vége ne köszönne vissza! Unalomig ismert nyavajgás a békebeli után.
Amiben az a vacak, hogy nosztalgiázol arról, hogy íme, 40 éved elszelelt, de közben nem gondolsz arra, hogy a te korodban ez mindenkivel megesett. A fene enné meg! Vagyis mindenkinek van egy nyomorult gyerekkori utcája, háza, ablaka, amiről azt hiszi, hogy csak az övé. Hogy csak vele történt meg, hogy csak ő érzi, amit érez és csak ő érti, ami ebben érthető. Vagyis nemcsak az a szar, hogy ez van! Még rosszabb, hogy rá kell jöjj, nincs ebben semmi különleges. Nem te vagy az egyetlen.
Olivér: Azért is megeszem nyugodtan délután hatkor a spagettimet. A szóismétlést én is észrevettem, szar ügy. Felületes vagyok vénségedre. Amúgy minden oké, csak azt az esetet ne írd meg a vak lóval, mert az még ma sem vállalom. Ja, figy. Nem a másik bejegyzés fölé akartad írni a rizsádat? Tudod, vannak ilyen irányok, vagy mik. Le, meg fel... de nem bonyolítom.
Attila és Kata: Igyekszem megfelelni :)
Na hát ide is eljutottam. Most ágyhoz vagyok kötve, így akadt egy kis időm végignézni :)
Megjegyzés küldése